1980.február 1-jén, egy hideg téli délutánon láttam meg a napvilágot Nemes Péter néven. Édesapám, Nemes Péter mezőgazdasági gépszerelő, édesanyám Kiss Ilona Ildikó tésztagyári munkásként kereste családunk kenyerét. Nem voltunk gazdagok, de nyomorban sem éltünk, azt lehet mondani, hogy tisztes életvitelt folytattunk. 1987-ben megszületett a testvérem András, így nem voltam egyke gyerek. Gyermekkorom javarészt nagyszüleimnél töltöttem, mivel szüleim nem sok szabadidővel rendelkeztek. Ettől függetlenül nem érződött a neveltetésemen a nagyszülői kényeztetés. Már általános iskolában felfigyeltek fogalmazó tehetségemre, szülői értekezleteken felolvasták irodalmi dolgozataimat. Verseket, novellákat írtam, amelyek folyamatosan megjelentek az iskolaújságban. Középiskolai tanulmányaim során elértem azt, hogy az érettségi esszémből tanítja ma is a volt magyar nyelv és irodalom tanárnőm „Petőfi Sándor: Szeptember végén” - című versének elemzését. Mindig is vonzott az írás. Spontán író vagyok és az ihlet végigkísérte eddigi életemet. Középiskola után számítástechnikai programozónak tanultam, illetve szereztem még néhány más jellegű oklevelet, de mai nap is informatikával keresem a kenyeremet. No nem programozással, inkább rendszergazdai és szerviztevékenységgel, tanítással. Sokat szerepelek nyilvánosság előtt. Színjátszó kör oszlopos tagja voltam, rendezvényeket konferálok, beszédeket mondok, cikkeket írok, publikálok, tudományos kutatómunkát folytatok. Fogalmazó és előadó tehetségem, fellépésem mindig feltűnést keltett. Általános iskolai alkotásaim sajnos ismeretlen helyen vannak, de 1998-ban újra kezdtem verseket írni, és azóta kisebb – nagyobb kihagyásokkal szaporítottam műveimet. Szeretnék a későbbiekben is irodalmi alkotó lenni, mert úgy érzem, számomra a sors ezt az utat jelölte ki.